-
[150]
A sátrakban állandó probléma, hogy mi lesz velünk? Egy rész Bukovitz tanárral az élén memorandummal akar az amerikai parancsnoksághoz fordulni. Kérdés, hogy benne vagyunk-e a munkára kényszeritett 6000000-ben. Hirek szerint 300-as csoportokban visznek ki falura mezőgazdasági munkára. Elképzelhetetlen dolognak tartom, hogy szellemi munkára behangolt emberek birják a nehéz aratási és cséplési munkákat. Itt mégis kivánják, mert élelmezés feltétlen jobb lenne. Itt ugyanis napról-napra gyengűlünk. Kikaptuk a kenyeret. Karajka. A leves is elég gyenge, a reggeli pedig cukortalan fekete volt. Cukrot egyáltalán nem kapunk. Az élet eseménytelen. Sok a gyengélkedő. Ismét dagadnak is. Egy gazdasági felügyelő délelőttönkint gazdasági előadásokat tart. Fájdalmas és érthetetlen, hogy nem lehet irni. Annyira rossz az amerikai-szovjet viszony? És a Vöröskereszt, Németek, akik orosz fogságból jöttek, és itt az amerikaiak ujból elkapták beszélik, hogy ott sokkal jobb volt az ellátás, élelmezés. Általában rendezettebbek a viszonyok, mint az amerikaiak által megszállt területen. Ma a borbély itt dolgozott a sátorban. Ingyen nyír. Egyedüli ellenszolgáltatás, hogy a táborparancsnokság az étkezésből repetát biztosít. Ez pedig nagy szó.
-
[148]
Vanves, 945. VII. 3.
Továbbra is heverünk. Az oldalam, csípőcsontom már szinte sebes. Viszont mozogni sincs kedvem, mert gyenge vagyok -még éhesebb leszek. Az éjjel rosszul aludtam. Többször ki kellett menni, hideg volt, az őrség pedig folyton lövöldözött. Csak ugy passzióból. Jelenleg a
szabad térségen ha[…]. A sátorban állandóan az evésről beszélnek. Itt az az egyedüli téma. Nem tudjuk mi lesz velünk. Senki sem tudja. Az éjjel otthon jártam. Sajnos az álom rossz volt. Ugy Te, mind az édesanyám szeretőt tartott. Pedig soha nem foglalkoztat hasonló gondolat.
Általában igyekszem semmire se gondolni. Az is munka, és idegekre megy. Itt csak vegetálni lehet. Délután 5 órakor a ketrecet átvették a franciák. 7 órakor bejött 4 francia katona és átkutatta a sátrakat talpat, szappant, töltőtollat, tartalék élelmet, zsebkést szedtek el. Teljesen
jogellenes volt az eljárásuk. Annyira felizgatott, hogy 4 cigarettáért eladtam a töltőtollam. Még van talpam és szappanom. A nép nagyon el van keseredve. A fogság nehezebb része itt következik. Ujra gyen-
[149]
gülünk. 1/3 cigaretta után le kellett ülnöm, mert forgott körülöttem a világ. Éppen most mondják, hogy élelmet nem szabad tartalékolni. Ezért egy német már 30 napi fogságot kapott.
Vanves, 945. VII. 4.
[?] nélküli nap. A franciák parancsára le kellett vágni a szakált. Már volt 2 centiméteres. Meg is nyirtuk egymást. Kis vizben mosdást is csináltunk. Holnapra már a franciák adják az élelmet. Akik látták siralmasnak, kevésnek mondják. Majd holnap megtudjuk. Kínoz rettenetesen a
honvágy. Vágyom utánatok szivemmel lelkemmel. Sokszor majd megőrülök. A fejem elönti a vér. Csak a hit segít.
Vanves, 945. VII. 5.
Az első meleg nyári éjjel. Mégsem aludtam jól. A francia őrök állandóan kiabálnak, nótáznak, füttyögnek és sokat[?] lövöldöznek. A lövedékek itt fütyörésznek a fejünk fölött. Kellemetlen érzés, hogy komolytalan emberek fegyverrel játszanak. Ma reggel nem kaptunk
kenyeret a francia ellátás nagyobb dicsőségére. (Most ½ 11-kor[?] mondják, hogy hozzák a kenyeret.)
-
[146]
Vanves, 945. VII. 1.
Vasárnap. Pap nincs és igy nincs szent mise. Sorakozó, számlálás, heverés. Az étkezés nagyon gyenge. A német szakácsok jól élnek. Az idő is ellenünk esküdött. Kellemetlen hideg szél fuj. Eső is esett. Az éjjel mégsem fáztam, mert Palival összebujtunk. A lettek visszajöttek a másik tábor részlegből. Ott megkérdezték őket, hogy ki akar az U.S.R. fennhatóság alá visszamenni. Voltak akik igen, voltak akik nem. Mi gondolkodás nélkül mennénk, legalábbis a családosak. Hogy otthon mi várna ránk? Ki bánja. Csak azt tudnánk, hogy akiket szeretünk hogy vannak és érdemes-e még egyáltalán élni. Estefelé a tábor érdekessége a lett sátrak előtt rendszeresült börze. Az egész tábor ott tolong. Valoságos Teleky-tér. Egyedüli valuta a cigaretta. Ezért azután mindent lehet kapni. A
csizmától a fésűig, a rágógumitől a felvételezett vacsora levesig. Sajnos cigarettám dohányom elfogyott. Emiatt is nagyon szenvedek. Pali szán meg néha egy ciga-
[147]
rettával. A csehszlovák állampolgárok eltüntek. Haza? Másik táborba? Az is hirlik, hogy mi is mehetünk haza innen is. Az bizonyos, hogy az amerikaiak kiszámíthatatlanok és sokszor a legésszerutlenebbnek[!] látszó dolgokat cselekszik. Ezért még csak következtetni sem lehet, hogy mi lesz holnap, vagy mit hoz a következő perc.
Vances, 945. VII. 2.
A tábor parancsnokságát átvették a franciák. Most már naponta kétszer kell sorakozni létszám megállapításra. A hangulat és a hirek megint bizakodók. Lehetséges, hogy
hazamegyünk. A letteket még nem szállították. Azt mondják, hogy 3 napnál továb[!] mi sem leszünk itt. Bár már mennénk! Az élelmezés rendkivül gyenge, Reggel délben este leves. 4dl. Benne zöldségféle. Ismét gyengülünk és tetvesedünk. Az idő változatlanul hideg és esős. A felfázás jelei erősen mutatkoznak. Engem a nátha környékez. Egész nap heverünk. Vágyunk az egyedüllét, a csend után.
-
[144]
Ismeretlen táborhely. 945. VI. 29.
Éjjel ½ 3 órakor a legjobb álmunkból zavartak fel. Leszkó! Kemál! Nachonel! Őrült kapkodás. Feljött egy amerikai és lökdöste lefelé a népet. Felkaptuk a csomagjainkat. Azt sem tudom hogyan pottyantam ki az ajtón. Bajom nem történt, de a mécsesem és kályhám ottmaradt. Ösrégi stilusú kis városkán jöttünk keresztül. Ujból drótkerítés, őrtorony, díszkivilágítás. Mégis felujjong a nép, mert a keritésen belül kőbarakkok vannak. Az öröm felére csökken, mert bennünket 53 személyes sátrakban helyeznek el. A kevés szalmán összeveszünk. Engem ellöknek, fel is gurulok, de egy öl szalmát görcsösen szorítok. Sajnos Pali nem tud rejteni, mert ő most nem lát. Féltem a ládát, amiben a ringy-rongy értékeink vannak, meg izgatott is vagyok. Reggel felé alszom egy keveset. ½ 8 órakor vizet hozok, teát főzök. Bekapjuk a reggelit. Sorakozó. Népszámlálás összeirás – jelen pillanatban – ½ 2 órakor. Kint élünk a szabad ég alatt ugyanis betörtek a konyhára. Amig az elvitt tárgyak elő nem kerülnek, enni sem kapunk.
[145]
Állítólag Paristól cca 80 km-re vagyunk Nyugatra. Drágáim! Iszonyu érzés volt, hogy még messzebb kerülök. Csak az Isteni gondviselésbe vetett rendíthetetlen hit táplál, az ad lelkierőt. Sokan megrendültek. Az éjjel valaki zokogott. Isten megsegít! Összeszorítom a fogam és nem
sírok. Mindég foglalkozom valamivel, hogy lefoglaljam magam. Fúrok, faragok. (Sorakozó!)
Voves, 945. VI. 30.
Ismét egy rossz éjszaka utáni nap. Oly hideg volt az éjjel, hogy a második félidőt álmatlanul, összehúzódva töltöttem. Most fáradt és álmos vagyok. Le is fogok feküdni. Tegnap csak 8 óra felé végeztünk. Addig nem is kaptunk enni. Ujból motozás. Megszabadultam a villámtól és a ládától. Most mindent sikerült megtartani. A németek azzal biztatnak, hogy nem sokáig maradunk itt, legfeljebb 2 hétig. Jó is lenne továbbmenni. Itt reggel ½ 8 órakor sorakozó, hogy létszámot ellenőrizzenek. 10 óráig álldogáltunk kint. Mióta Kreutznachból ekjöttünk nem lehetett mosdani mert nem kapunk vizet. A kezem tökéletesen fekete a piszoktól. Tetü van. A táborparancsnok és a konyha német. Bámulatos, milyen rugalmas ez a nép. Hiába tiporják, mert mindjárt felszinre kerül.
-
[141]
Az osztozkodással sok idő eltelt. A vonatunk viszont megy. Egyenlőre Nyugat felé. Sokan meg vannak győződve, hogy mégis munkára megyünk! Fásultak vagyunk és egyenlőre élvezzük a fél szabadságot. Itt ezen az oldalon azokat az állomásokat jegyzem fel, ahol áthaladtunk.
Planig
Odersheim Glau
Reborn
Raumbach
Reisenheim
Odenbach
Medard
Utban, 945. VI. 28.
Hamburg
Einsthausen[?]
Wadgassen
Waldgassen
Metz
Csodálatosan szép vidék. Meredek hegyoldalak gazdagon
beültetve szöllővel, gyümölcs fákkal. Jellegzetes épitkezési mód. Az örizet nem szigoru, sőt inkább enyhe.
Egy magyarul beszélő amerikai szomoru hirt közöl. Minden magyart kivisznek legalább egy félévre Franciaországba.
Az éjjel esett az eső. Becsurgott. Nehezen fértünk, rosszul
aludtunk. Német nők fekete kávét hoztak és kevés kenyeret A gyönyörű, talán a budapesti pályaudvaroknál is szebb pályaudvar romokban. A vidék hullámos. Sok az erdő. A növényzet elég gyenge. A mezőgazda-
[143]
sági növények csak vegetálnak. A falusi házak is emeletesek, de a német épitkezéssel szemben komorak.
945. VI. 28. /Valahol tévedtem/
Chateau Thierry
Az utirány Paris. Végcél – lehet, hogy Poretogue[?]. Sok az alagut. Itt már belterjes kertszerű gazdálkodást találunk tulnyomóan. A legelésző tehenek kivétel nélkül fekete tarkák. A kocsiban nehezen fér össze a nép. A legcsekélyebb dolgon is összekap és sokáig vitázik. Márkám 30, pengőm 60 odaadtam 4 db kekszért, 1 doboz netzkávéért és 3 drb jamért! Az érték relatív. Vizünk, élelmünk alig van. A nép ugyanis unalmában rágcsál és ráz. Az utóbbi ugy történik, hogy egy fél kulacs vizbe beleteszünk 1 ½ adag kávéport és cukrot. A kulacsot rázzuk. Az eredmény a tejszin-habhoz hasonló kellemes, kiadós hab. Idő és gyomor telik vele. A vizhiány miatt mosdani nem lehet. Egyesek tetüt rejtegetnek a gatyakoszban. Chennevieres. A legszebb kertváros, amit eddig láttam. A keskeny villaszerű házakat alig látni a fáktól.
-
[140]
8 írógép dolgozik. Név, rendfokozat, azonossági szám. Éjfél felé kerülünk vissza. Az éjjel jól aludtam. Reggel megettük 5 ember két élelem adagját. Luzsicáék ugyanis részint gyomorbajosak, részint annyira tele vannak amerikai élelemmel, hogy átadták az adagjaikat. Igy megkapuk – ketten Palival – a németek által mára főzött ebédet. Káposztaleves, benne bőségesen liszt és huskonzerv. Megkaptuk a tegnap este a magyar konyha által főzött spagettit. Sajnos ezt ma reggel meleg vizzel nyakon öntötték, mert az éjjel bizonyára nagyon meglopták. Továbbá megettük a mai kenyér adagunkat. A tegnapit nem kaptuk ki, mert az élelmezést már a németek intézik. Viszont a kenyérből annyi eltünt az éjjel, hogy a németek nem is vették át. Ezt tegnap kellett volna kiosztani. Tehát megint csak a magyar vezetők gyámoltalansága, tudatlansága és gazembersége. Megint ökölbe szorult a tábor ökle. Orvosi vizsgálat, utána in-
[141]
dulás az állomásra. Vad hirek keringtek. Munkára megyünk. Másik táborba, utána haza. Az utóbbi valószínű.
Ha munkára mentem volna tegnap, Palitól leszakadok, mert csak nincsenek itt. Lajosékat is csak a protekció hozta át. Isteni gondviselés. 4 óra. Utban ismeretlen cél felé. 11 óra körül indultunk a táborból. Senki sem tudta hová? Meddig? Hoztunk mindent. Tüzelőt, rudakat, deszkákat, főzőedényeket, mosdásra alkalmas bödönöket. Kijöttünk a drótkeritések közül. Milyen boldogitó érzés! Palival összemosolyogtunk. Gyümölccsel terhelt fák, kalásztenger, pipacs. Mintegy 3 orás[!] vánszorgás után értünk a Genzingen-i állomásra. Rettenetesen szenvedtem. Rekkenő hőség, a kapcám összegyűrődött a nagy bakancsban nehéz volt a teher. Egymás után maradt el főzőedény, bödön, tüzifa, különféle ruhadarabok. Telve velük az egész út. 40 ember került egy fedett vasúti kocsiba. Bent már el volt helyezve 6 láda papír csomag. Jutott mindenkinek 6 csomag. 3 napi élelem. Nem sok.
-
[138]
és a nyersanyagot mégmost sem adták ki, hogy mi magunk főzhessünk. Az osztás is eltart 1-2 óráig. Utána, még a főzés. Ugy hogy az ebéd még nagyon messze van, pedig ugyancsak morog a gyomrunk. Állítólag az élelmezés modja is változik német nyomásra. Rosszabb nem lesz, ha lopni nem tudnak. Látszik, hogy az esztek egészen sűrű főzeléket kaptak, míg mi alig kevesebb anyagból hig löttyöket olyanokat, hogy a csajka feneket látni lehet. Abbahagyom és megpróbálom megnyugtatni a megbomlott idegzetű Feri bácsit.
Bad-Kreutznach, 945. VI. 26.
A mai napom nagyon mozgalmas volt. Tegnap esett az eső. Az éjszaka párás meleg volt, annyira, amennyire csak itt Nyugaton tud páradus lenni. Nem is aludtunk éjjel 3 óráig. ½ 5 órakor viszont már felébredtem. A Feri bácsi tegnap tetüt, vagy tetveket hagyott emlékül, mert egyet fogtam. Ki akartam menni munkára, ½ 6órakor beálltam a sorba. Akkor már
[138]
állt ott mintegy 300 ember; szép ötös sorokban. Mindenki tudta, hogy az autók csak 8 órakor jönnek és szállítanak 9 óráig. Amint az első kocsi befutott a tömegből kitört a csorda jelleg. Egymást tiporva törve nyomult ki a kapun. Én a sor közepén, sőt attól előbbre álltam. A tolongásban a végére maradtam. Már nem is volt komoly szándékom menni. Az utolsó kocsik még el sem mentek, visszaballagtam. Megszakítom. Igazoltatás.
Bad-Kreutznach, 945. VI. 27.
Délben – tegnap – hirtelen parancsot kaptunk, hogy azonnal át kell vonulnunk egy másik táborrészbe, ahol az igazoltatás folyik. Nagyon gyors ebéd, még gyorsabb csomagolás, sátor bontás. Luzsicáék nincsennek itthon. Kapunk az ebédrészükből, de ezzel szemben két ember málháját cipeljük. Az ut cca 2 km. Kánikulás hőség. Szakad rólunk a víz. ½ 6 felé kijelölik a helyünket. Utközben egy német orvos az idősebbeket – engem is – megszólítja. Sind Sie gesund? Ja ich habe keine Krankenheiten. Wie viel Jahre alt sind Sie? Fünfunddreiszig. Ennyi az egész orvosi vizsgálat. Sátorverés. Nagyjából berendezkedünk. 8 óra után 500-as csoportokban igazoltatás.
-
[136]
hat. Igaz, hogy annyi könny hullott már a férfi szememből itt a táborban, ahány szemből áll ez a füzér. A kilátás innen pompás. 3 helységet látni. Szelid dombok veszik körül szőllőkkel[!] betelepítve. Délről Bad-Kreutznach felől a századelői[?] kép integet. Általában az egész vidék a hazai tájakra emlékeztet. A tábor területén folyik az elhelyezkedés. Most ½ 12-kor délben mindenki nagyon siet, mert esik az eső. Mi még tegnap készen lettünk a palotánkkal. Most fürdő nadrágban, ingben heverészünk. A sátorlapon az eső dobol, a sátorkarón barátságosan ketyeg az órám. Két személynek kényelmes a sátor. Sajnos a kényelem megszűnt, mert a Feri bácsi besirta magát és most vizesen, büdösen itt kucorog, itt szorong. Meg is mondtam neki, hogy legközelebb ne is számítson ránk. A tábor területén már áll a sátorváros. Különböző anyagból és különböző alakra épült színes forgatag. A lepedők, pokrócok, német, magyar sá-
[137]
torlapok lemez és deszka tákolmányok szinkeveréke. Különösen este és reggel komikus, amint két sátorlap közül kibukkan egy-egy borzas, szakállas fej. Másütt üldögélnek a sátor előtt, mint a faluvégi cigányok. Ismét más kép. Ég a tűz a sátor előtt. Egyik helyen csak úgy egy ásott földlyukban, máshol remekbe készült kályhák, tűzhelyek büszkélkedhetnek. Nekem már a harmadik kályhám van. Az első kettőnél nyert tapasztalatokat, egyesitve szerkesztettem egy olyan kályhát, amely alig egy kevés tüzelővel forralja fel a 8 dl. kávénkat kettőnknek. Tegnap este kihirdették, hogy azok a magyarok, akik a német véderő szolgálatában állottak, ma reggel jelentkezzenek a felszámoló bizottság előtt. Hogy történik-e velük valami még nem tudjuk. Az élelmezés körül baj van, mint mindég. Lehetetlen náció és még lehetetlenebb szervezet vagyunk. A létszám megállapítás fél napig is tart. Eredmény: ma a konyhánk még nem főz. 12 óra
-
[134]
Palkoval sokszor említjük, hogy nem is lenne rossz, ha igazolványt kapnánk némi pénzzel és utnak indítanának bennünket. Sátrunk, igy lakásunk van. Élelmet pedig most nem oly nagy probléma szerezni. Erdő, mező, folyó élelmet ad annak, aki elég élelmes.
Bad-Kreutznach, 945. VI. 24.
Végre mi is megmozdultunk. Átjöttünk az ötös számú ketrecbe. Itt mindenféle náció van. Német, román, eszt stb. Ugyancsak ma terjedt el a hir, hogy Magyarország felé megnyilt az út és igy a felszámolás lehetővé vált. Más hír: 28-ig ezt az egész tábort felszámolják, mert politikai tábor lesz. Ebből már valóság, annyi, hogy a kórház-tábort lebontották. Ez pedig ahol vagyunk, kimondottan a bizottság előtti állomáshely. Pali jelenleg nincs itthon. Elment kenderért. Igy holnap repetát kap. Amit pedig valamelyikünk szerez az közös. Most ismét csak ketten vagyunk, mert Csertán kiugrott. Már kibirhatatlan volt. Ronda beszéd, kötekedő szellem és a közösségi szellem mellőzése jellemezte. Erős a gyanunk,
[134]
hogy az emeleten történt nála valami. Ehez[!] járult még az is, hogy a nemi baja – amivel már kétszer volt kórházban kiujult. Igy nagyon örülünk, hogy megszabadultunk tőle. Jelenlegi táborhelyünkről holnap. Most este 11 óra. Már inkább csak a hold világítása mellett irok. Kedveseim, – ugy érzem – hamarosan viszontlátjuk egymást!
Bad-Kreutznach, 945. VI. 25.
Vasárnap. Lent valahol a tábor alsórészén mise volt. Fásultak vagyunk. Nem mentünk. Máskülönben is itt minden messze van. A WC., a vízcsap a mosdóhellyel, az ivóviz, a kijárat, a felvételező hely stb. Amikor bejöttünk az uj táborhelyre az első ami a szemünkbe tünt, valamely szobrász sár alkotása, egy szoborcsoport. A tábor területén mintegy 2 km-t jöttünk. A tábor igazi nagysága azonban este bontakozott ki, amikor a lámpák kigyultak. A kerités mellett cca 30 méterenkint 3-3 nagy fényerejű izzók vannak felszerelve. A lámpák végtelen sora gyöngyfüzérként
-
[132]
tak. Állítólag nem akarnak kiadni a Szovjetnek. Más verzió szerint a Szovjet nem akar befogadni. Hogy mi lesz velünk senki sem tudja. Csak legalább irni tudnánk haza! Mindjárt könnyebb lenne elviselni a sorsunkat. Az amerikaiak szerint nem lehet irni, mert a Szovjet hermetice lezárta a határokat. Árpád is elment. Ki tudja találkozunk-e még? És hol? Ma erős meleg után délután szélvihar és kevés eső volt. Most ½ 11 órakor este derült,
csak a látóhatár szélén felhős. Éppen úgy, mint a mi sorsunk. Minden estére mi is készen kell, hogy legyünk, mert parancs után ½ óra mulva indulni kell. Az is lehet, hogy most leszedik a szükséges embermennyiséget és minket esetleg hazaküldenek! Bár adná Isten, hogy igy lenne!
Bad-Kreutznach, 945. VI. 22.
Kint már sárgul a vetés, a szénát betakarították és mi még mindég a drótok között vagyunk. Az éjjel igen erős zivatar volt. Szerencsére a sátrunk jól birta. Ma reggel autók jöttek és viszik a népet munkára. Azt hiszem mi is megyünk. Készülünk.
[133]
Ismét elment egy pár száz. Mi még maradunk. Az életünk továbbra is egyhangú. Minden gondunk, hogy mit kapunk enni. Itt minden a gyomorra megy. A kerítésen már nem merünk kinézni, hogy ne lássuk a határt, az életet. Mellettünk egy kis folyó huzódik. A partja fákkal, bokrokkal szegve. A Nagyvölgy jut eszembe. Három templomtornyot is látni. Az egyiknek a fél oldala hiányzik. Szét van lőve. A harang is megsérülhetett, mert nagyon repedten szól. Az uton munkába siető emberek, főként nők. Vasárnap is erre sétálnak. Gyermekkocsik. Oh Istenem! Egy pár házat is látni. A legjobban szembetünik egy kis fából épült pirosra mázolt, nagy ablakos kis házacska. Mellette magas kulturával, gonddal ápolt kert. Virág. A kettős drótkerítés siralmas ellentétben áll a képpel. Palival elhatároztunk, hogy a legközelebb mi is kimegyünk munkára, csak azért, hogy a vidéket lássuk. Élelmezés szempontjából ugyan nem előnyös, mert amennyivel esetleg többet kap a dolgozó, azt le is dolgozza. Az ideges hangulat egyre nő. Mindég gyakrabban hallani nagy hangot még azok között is, akik ezelőtt legjobban voltak.
-
[130]
tióra megyek. Délelőtt Árpád tartott megint egy kis előadást az angoráról. Az idő változatlanul
felhős és nagyon hüvös.
Kihirdették, hogy a málháink legyenek készen, mert nem tudhatjuk, hogy mely
percben indulunk. Ha esetleg igazolvány lapot kapnánk arra nagyon vigyázzunk, mert azt
pótolni nem lehet. Az anélkül csellengőt pedig főbelövik. Ebből arra lehet következtetni, hogy
esetleg szabadon hazamegyünk.
Bad-Kreutznach, 945. VI. 17.
Este felolvastak, hogy ma délelőtt 9 órakor én is menjek injectióra. ¾ 9 órakor
gyülekeztünk. Voltunk vagy hatvanan. Megindultunk az eü-sátor felé. Megállítottak, hogy így
nem lehet menni, hanem csak kettes sorban és rang szerint. Én egyet káromkodtam és
otthagytam. Hát még mindig az a fontos, hogy a tisztek előre, a sorakozó és a létszám nem
pedig az ember. Hej! Magyar tisztek de nagy a bűnötök. Egyedül talán az szolgál menttségül[!],
hogy tudatlanságból, butaságból követtek el sok baklövést.
A szentmisét Árpád mondta. Ilyenkor vagyok hozzátok a legközelebb, vagy talán
éppen közöttetek. Ma is elképzeltem, hogyan készültök ti is misére. Pityut az én édesapán
vezeti. Baba talán Jóskáéknál van, mert lehetségesnek tartom, hogy az oroszok
[131]
révén ő már otthon van. Te pedig Sanyival mégy, hogy értem is imádkozzatok. Oh ha így lenne! Ha igy találnálak otthon Benneteket! Én lennék a világ legboldogabb embere.
Bad-Kreutznach, 945. VI. 17.
Reggel ½ 7. ½ 5 óra óta olyan a tábor, mint a méhkas. Tegnap este kihirdették, hogy a szakmunkások jelentkezhetnek munkára. Időtartam, fizetés, munkahely bizonytalan. Ma nagyon sokan jelentkeztek. Többek között Pali is. Én mint tanító a magyar talajhoz vagyok
kötve, bár találhattam volna foglalkozási ágat, ahol megálltam volna a helyem. Még sem jelentkeztem. Ugy látom a dolgokat, hogy az általános felszámolás előjátékával állunk szemben. Bár az is megtörténhet, hogy ezek egyenkint lesznek elhelyezve, míg minket
munkatáborba visznek. Ez szomorú lenne. Igy a jelen pillanatban teljesen tájékozatlan vagyok.
Bad-Kreutznach, 945. VI. 20.
Végre megindult a tábor felszámolása. Nem ugy ahogy vártuk, de mégis mozdul. A tisztek már mind elmentek. A legénységből részint önként jelentkezéssel részint orvosi
vizsgálat után jelentkezés nélkül munkára vitték a tábor felét, mintegy 2000 embert. Állítólag Franciaországba. Minket egyenlőre még hagy-
-
[128]
Legjobban sulyosbitja a helyzetünket a rendkivül hideg időjárás. Éjjelre kiderül, nappal felhős, délelőtt esős. A komoly hideg miatt mosdani, tisztálkodni sem tudunk. Majdnem mindenki köpenyegben jár. Nekem különösen a lábam fázik, amellett, hogy állandóan borzongat a hideg. Érdekes, hogy most 9 órakor van lemenőben a nap. Reggel viszont későbben kel. Velünk együtt.
Bad-Kreutznach, 945. VI. 14.
Reggel 9 óra. Az éjjel nagyon rosszul aludtam. Kegyetlen hideg volt. Most hogy a nap a felhők mögött bujkál valamivel enyhébb. Ezzel szemben nagyon hideg szél fuj.
Tomporomba, térdembe, vállamba kinosan szaggat. Este volt itt Árpád. A keféket kérte el. Mondja, hogy mától kezdve 400-as csoportokban megkezdődik a szállitás. Lehet, hogy ez is kacsa. Igaz viszont, hogy a szomszédos
ketrecben a németeknél – az éjjel is lárma volt és jelenleg is mozgásban vannak. Dohányunk volt most 4 cigarettára való ugyhogy Gyurka eladott egypár cipőtalpat. Általában dohányért mindent lehet kapni. Csizmát, bakancsot, birgerit[?], lepedőt, bicskát, takarót, élelmet. Sokan eladják a kenyér adagjukat is. Ezen a téren kialakult árak vannak. Pl. Egy adag tejpor két sodrás. Négy sodrásra való dohányért 30 dkg kenyeret is lehet venni. Én élelmet nem adtam el és nem is fogok eladni dohányért, bármennyire is kin-
[129]
lodom. Az éjjeli sétákat meguntuk és éjjeli edényt rendszeresítettünk.
Bad-Kreutznach, 945. VI. 15.
Végre ma megmozdult a magyar tábor is. A tisztek közül 200 már elment és még ma talán ismét megy kettőszáz. Állítólag az amerikai megszállás alatt levő terület legkeletibb gyüjtőtáborába, valahova Regensburg mellé megyünk. Ugy látszik egyenlőre nem haza. Erre abból is
következtethetünk, hogy Árpád szerint – a genfi egyezmény ellenére – nem kapunk szabad mozgást, hanem minden 1000 emberhez lesz beosztva egy lelkész. Nagyon fájdalmasan érint, hogy még nem haza megyünk. Otthon, hogy várhatnak, nélkülöznek bennünket! Hányszor elsirattak! Hiszen azt sem tudják, hogy élünk.
Ma az idő kissé szeles, de a nap jó melegen süt. Mosdottam és keveset mostam is. Az éjjel nagyon rosszul aludtam. Fáj, összetört mindenem. Amellett bárhogy is küzdök ellene, már kedélyre megy.
Bad-Kreutznach, 1945. VI. 16.
Ismét elmult egy nap és ezzel a nappal egy hét. Még csak a 200 tiszt ment el. Azóta szállitás nem volt. A nap eseménytelenül telt. Reggelre bedagadt az arcom. Holnap ínyec-
-
[126]
A junius 11.-i élelem adagolás, összes létszám 4102 fő
érkezett esik személyenként
tejpor 91 kg 2.2 dkg ’/2 dl
cukor 182 ” 4.4 ”
liszt (konyhai) 182” 4.4 ”
paradicsom ” 129 ” 3.1 ”
kukorica 150 ” 3.5 ”
kávé 41*20 ” 1.1 ”
zöldbab (konyhai) 478[?]” 11.6 ”
levespor -II- 65*50 ” 1.5 ”
borsó -II- 16*50 ” 0.4 ”
hus 212 - ” 6.8 ”
kenyér 1176 -” (840db) 28.- ” 1.40
kiadva konyha 21 [?]
-II- személyi 18
összesen 39 dkg + 28 dkg = 67 dkg
A konyha főz cca 300 személlyel többre tehát nem esik 21 dkg, hanem 19,5 dkg.
Az összes száraz anyag naponta: 19.5 dkg
18. – ”
28. – ”
–––––––––––––––––––
65.5 dkg.
Ezek a számok mindennél többet mondanak. Ezért szédelgünk és ezért zörög a csontunk. Az
élethez kevés, az éhenhaláshoz sok.
[127]
945. VI. 13.
Este közölték velünk a magyar táborparancsnokság tájékoztatása – hogy rövid időn belül másik táborba megyünk, ahol a magyarokat gyüjtik össze. Azért nem megyünk haza, mert Magyarországban éhínség van és Amerika nem akarja velünk is sulyosbbítani[!] a helyzetet.
Másrészt még a politikai helyzet illetve területi kérdés nem tisztázódott. A magyar állapotokról egyébként semmit sem tudni, mert a szovjet a határait hermetikusan lezárta. Annyi vad hír keringett már közöttünk, hogy semmit sem hiszek. Elgondolásom, hogy az amerikai parancsnokság nem köti az orrára senkinek a terveit.
A napokban olvasgattam a régi feljegyzéseimet. Milyen messze van már mindez! Most délelőtt ¼ 10 óra. Még lefekszem. Az ebéd 1 és 2 óra között esetleg 3 órakor van. A reggelit átaludjuk rendszerint mert ahogy felvételezünk, ugy el is pusztítunk mindent. Reggelre
nem marad semmi. Az éjjel is esett az eső és ma sem lesz jó idő. Csont és bőr emberek fetrengenek a sárban. Még este is terjednek a legellentétesebb és legvadabb hirek. Én csak várok.
-
[124]
sor kerül. A tiszteket már ismét számolták ugy, hogy a hadapródokat kivették. Tehát csak zászlóstól fölfelé. Ezek most nagy izgalomban vannak, mert félnek, hogy őket nem viszik haza, hanem amint az hirlett büntető táborba. Van közöttük olyan felkapaszkodó, aki most lépett elő
zászlóssá. Ezek kellemetlenül csalódtak. A másik hir hogy akinek hozzátartozója van Németországban az felkeresheti és vele együtt térhet haza. Ebből arra következtetünk, hogy esetleg valahol szélnek eresztenek
bennünket. Más hír azt mondja, hogy aki akar munkát vállalhat, vagy beállhat az amerikai hadseregbe a gyarmatokra. 2 évet kell aláirni. Havi fizetés 200 dollár, azaz cca 1000 pengő. Ezeken kívül még sok vad hír kering.
Bad-Kreutznach, 945. VI. 12.
Délelőtt 11 óra. Reggel 5 órától esik az eső. A felszikkadt tábor ismét egyetlen sártenger. Borzalmas állapot. A földön alvásnak következménye az állandó vizelési inger. A legnagyobb baj, hogy olyan hirtelen jön és oly kinzó erővel, hogy nem lehet visszatartani. A vizelde
[125]
viszont cca 300 méter. Mire az ember odaér, feltétlen kerül a nadrágba is. A visszatartástól megerőltetődnek az elzárt izmok. Az egész belső részem fáj. Hogy milyen nyavalyákat fogunk összeszedni csak Isten tudja. Nagy az általános elkeseredés, hogy ugy tartanak bennünket már
második hónapja, mint a disznókat. Németország megfelelő barakokat és élelmet adott a hadifoglyoknak. Állítólag – a genfi egyezmény szerint – 2 hétnél tovább nem lenne szabad itttartani bennünket a szabad ég alatt. Jelenleg pedig Németországban van annyi baraktábor,
kaszárnya és leállitott gyár, hogy az összes foglyokat kényelmesen el lehetne helyezni. Minden esetre nem válik Amerika dicsőségére sem az elhelyezés, sem az élelmezés. Tegnap Luzricaék adtak 6 szem krumplit. Fejenként jutott 2. Több, mint 2 hónapja nem ettem krumplit. Megfőztük héjában és héjastól nagy áhítattal megettük. Jelenleg fekszünk, alszunk és várjuk az ebédet.
Este jó vacsorat készítettem spagettiből, zabpehelyből és a huskonzervből
-
[122]
retta hozza le. Panaszkodott, hogy a szive nincs rendben. Valamely este a pulzusa 49 volt. Tegnap este 61. Én is megnéztem. 59. Ma szívszúrást is éreztem. A gyenge táplálkozás már érezteti hatását. Hogyan állhatnak a fiatalok, a gyermekek! A kenyérzsakon szétbontottam és összetódoztam belőle egy hátizsákot. Nem valami szép, de viszont jó. Az imént volt itt Feri bácsi. 42 éves ember. 15 éve muzsikál az operában. Bejárta Európát. Szép ingó és ingatlan vagyona van. Itt teljesen lehanyagolódott. Piszkos, tetves, rongyos. Most jött ki a kórházból. Idegösszeroppanás fenyegeti. Kért bennünket, hogy fogadjuk be a sátorba. Sajnos nem lehetünk állandóan irgalmas szamaritánusok. Az én idegeim is kezdenek bolondozni. Sokszor csak bámulok magam elé minden
gondolat nélkül. Igyekszem pedig ezt az egészségtelen állapotot elkerülni, mert ha átengedem magam végem. Én pedig haza akarok menni Hozzátok. Akarom teljes erőmből. Minden nap Reátok gondolok. A nap minden órájában. Elképzelem, hogy az én apróságaim hogyan fognak kucorogni az ölemben. Elképzelem a kirándulásokat, este amint figyelem a lélegzéseteket.
Minden este érettetek imádkozom és azért, hogy Isten adjon erőt és egészséget nekem is.
[123]
Bad-Kreutznach, 945. VI. 11.
Reggel ½ 7 óra. Majd egész éjjel esett az eső. Minket is mostmár sokat védett a sátor. Mégis még mindég vannak néhányan, akik ülve és ázva töltötték az éjszakát. A tábor megint egyetlen sártenger. El lehet képzelni. Szabályszerűen megművelt szántóföld az egész terület.
Most ezt a részt 4200 ember tapossa. Már április 16.-a óta vagyunk sátorlakók. Majd 2 hónap! Fedél nélkül. Hogy milyen érzés tölt el néha, azt nem lehet leírni. Látni a dolgokat siralmas. A legtöbben beásták magukat. Lyukakban laknak, mint az ürgék. Éppen ugy vannak némelyek, mintha sirgödörben feküdnének. 1½ méter mély gödör. Alul oldalt befaragva annyira, hogy egy ember beférjen. Másoknál a tető takaró, lepedő, lemez, föld. Van olyan is aki vályogot vert és azzal beboltozta a gödröt. Ez csak megy egy darabig, de azután fellép az úgynevezett árokbetegség. Ennek a külső tünete az arc megdagadása. Béres Árpád már dagadt. Az uj tarujk[?] hamar érezteti hatását. Most is egyébbkor is 6. órától nem tudok aludni, bár éjfélkor fekszünk le. Nappal sem nagyon alszom. Délután ½ 6. A németek állandóan mennek. A jelek azt mutatják, hogy ránk is hamarosan
-
[120]
Bad-Kreutznach, 945. VI. 5.
Jelenleg ketten lakunk Palival. Gyurka bevonult a gyengélkedőre még 3.-án. Megfázott. Valószínű, hogy ma vagy holnap visszajön. Árpád is visszaköltözött. Tegnap
betiltották, hogy a legénység a tisztek táborrészébe menjen és forditva. A büntetés, aki megszegi, élelem megvonás. Árpád egy kis változatosságot visz a tábori életünkbe. Már két előadást tartott az [?] tenyésztésről hatunknak. Ugyancsak ő vetette fel a gondolatot, hogy azok, akik egymásban meg tudnak bízni, legalább is becsületesnek igérkeznek, fogjanak össze. Ha hazamegyünk szükség lesz az összefogásra gazdaságilag és szellemileg is. A gondolat életképesnek látszik. Fel fogjuk irni a cimeket. Elfogyott a dohányom. Most azon gondolkozom, mit lehetne a birtokunkban levő kevés tüzifából barkácsolni, amit az amerikaiak megfizetnének. Sajnos szerszám nincs, csak bicska. Ugy gondolom, hogy inkább praktikus dolgok lennének kapósak.
Bad-Kreutznach, 945. VI. 6.
A németek állandóan mennek. Akik 50km-en belül laknak azok gyalog. Mi állitólag azért nem megyünk mert a tisztek mindent elkövetnek, hogy huzzák az időt. Az igazság az, hogy félnek hazamenni. Ők maguk egyértelműen
[121]
vallják, hogy helyesebb és szerencsésebb dolog lenne egy hónap mulva otthon lenni, mert akkorra valoszínű, hogy rendeződnek a viszonyok. Azt is beszélik, hogy már volt egy szerelvényünk az állomáson, de a tisztek akarattal kihagyták a névsor beadásánál az I. és J. betűsöket. Igy lemaradtunk. Emiatt a legénység fel van háborodva és el van nagyon keseredve. Már sokszor nyiltan kiabálnak a tisztekre. Az élelem adagolás nagyon rendszertelen. Tegnap kevés. Kenyér semmi. Ma több. Tiz ember kapott két kenyeret. Nem sok de már valami.
Bad-Kreutznach, 945. VI. 10.
Egy hét ismét elmult. Mi maradunk. Igaz a hirek és jelek azt mutatják, hogy hamarosan továbbmegyünk. A német tábort állandóan szállítják. Állítólag már csak 70000 ember van a táborban. Az elmult napok időjárása megviselt bennünket. Medárákor[?] egész nap esett az eső.
Beszorultunk a sátorba. Egész nap ültünk, feküdtünk. Ma szépen indul, bár felhő mutatkozik. Ma még esőt is kaphatunk. Szétszedtük a sátort, hogy a beázott talajt, és átnyirkosodott ruhát száritgassuk. Árpád minden este lejön. Leginkább a ciga-
-
[118]
Bad-Nachkreutz, 945. V. 30. [31]
Május hónap utolsó napja. Urnapja. Reggel szentmise. Keserves volt a pap beszédét hallgatni. Otthon is körmenet van. Apák, anyák gyermekek térdelnek az oltárszentség előtt. Valaki hiányzik. Igen. Nektek hiányzunk mi. Nekünk ehez meg az otthon is. Mise után körmenetet is tartottunk. Fogolytáborban körmenet! Estefelé a trianoni határon tulról való magyarok körében nagy izgalom lett úrrá! Valaki bedobta a hirt, hogy készen kell lenniök, ugy hogy esetleg negyed órán belül indulhatnak. Jó jel lenne, ha igaz lenne, mert utánok valószinűleg mi következnénk.
Bad-Nachkreutz, 945. VI. 1.
Még mindég semmi. A honvágy mindég nagyobb erővel lép fel. Olyankor valósággal kedélybeteg vagyok. Nem jó vége lesz ha még sokáig tart. Valószinűnek tartom, hogy még nem tisztázódott a viszony amerikaiak és az U.S.R. között. Esetleg a szovjetet erősítenénk. Az idő sem kedvez a henye életnek. Ha nem süt a nap, egész hideg van. Még napozni sem lehet. Pedig jó lenne, mert
[119]
a bal vesém nincs rendben. Nagyon gyakran kell szaladni, de igen sürgősen. Béres Árpád, Liha gyakori vendégek. Árpád még mindég itt alszik, mert az idő bizonytalan. Jó, hogy Pali az étel osztó. Igy jön valami. Mert most már annyit elértünk, hogy nem gyengülünk. Baj, hogy a dohányunk már két napnál nem tart tovább. Éppen ideje lenne továbbmenni. Megírtam két-két lapot. Haza és apáéknak. A megszállt területre menők, ha előbb
mennek, talán el tudják juttatni. Az amerikai őrök alaposan kibabrálnak a lutrizó magyarokkal. A magyarok ugyanis pénzt, órát és különféle értéktárgyakat dobnak ki. Az őrök pl. 100 pengőért bedobnak egy-két cigarettát. Az is előfordul, hogy az értéktárgyat zsebre vágják és nem adnak semmit. A tábor élelemosztás után valóságos Teleky-tér. Dohányért kinálnak csizmát, pokrócot, aranyláncot. Aranylánc már 6-10 cigarettáért kapható. Ez az egyedüli valuta.
-
[116]
Már külön összeírták a különböző nemzetségeket is. A tábor német részéből a cseheketszerbeket stb már szállítják is. A franciák ismét elmentek. Naponta 800-1200[?] embert dolgoznak fel. Reánk utoljára kerül a sor. Hogy mikor? Isten tudja. Tegnap ismét tetvetlenítettek bennünket. Nem sokat ér. Rovarporral telefujnak. Az idő is ellenünk esküdött.
Tegnap délelőtt szép idő volt. Délután valahol esett. Oly hideg szél kerekedett, hogy a köpenyek is felkerültek.
A család, az otthon utáni vágy után legfőbb gondunk a táplálkozás. Tegnapelőtt kevés ennivalót kaptunk büntetésből. Egy amerikai autóról elloptak egy benzines kannát. Kenyeret sem kaptunk. Más hirek szerint az amerikaiak utánpótlási nehézségekkel küzdenek. Amit enni adnak igazán nevetséges. Hús már nincs rajtunk. Teljesen felszivódott. Mit is kapunk! Kapunk mazsolát átlagban 40-100 szemet, aszalt szilvát 3 szemet, tej, tojás, puding port 10-20 gyűszűnyit, kenyeret 2-3 dkg-t. Egyszer cca 8 dkg-t. Természetesen nem minden nap mindent, hanem ezekből valamit. A konyha kétszer főz naponta levest. Jut 8 dl. Ez mint leves hol jobb,
hol rosszabb. Mikor mit kapnak. Kevés benne a
[117]
a liszt és a zsir. Sót vagy 2 hétig nem kaptunk. Ezt nem nagyon sérelmeztem. Birom a sótlan ételt. A kiosztás mindég izgalmat, változatosságot, nyüzsgést jelent. Tizes csoportokban (sorokban) vagyunk elhelyezve. 14 sor egy század, 6 század egy zászlóalj. Felvételeznek a zászlóaljak, ezekből[től?] a századok, a századok 14 részre osztják a csoportok pedig 10 részre. Az egész körülbelül egy óráig tart. Utána mindenki kever, kavar. Ki hidegen, ki melegítve. Tojásport, tejport, cukrot, kávét, citromport együvé péppé. Más rántottát készit. Sok a legyengült ember. Vérszegénység, a végtagok zsibbadása, szédülés. Van akinek egyik keze vagy lába érzéketlen és fehér, mintha vér nem is lenne benne. Sokat alszunk. Egyesek a kerítés mellett állnak órákig. Az őrök dobnak be néha egy-egy kekszet, vagy cigarettát. Mint a majmoknak, vagy fókáknak az állatkertben. Még látni is keserves. Nem
tudnék odaállni. Ha hazakerülünk nagyon le leszünk törve. Itt még mindenkit éltet a remény és vágy az otthoni után. Baj, hogy a dohányunk is fogytán van.
-
[114]
ba.
Bad-Nachkreutz, 945. V. 26.
Lehetséges, hogy az utolsó nap ebben a táborban. A hirek ellentétesek. Hol lesujtók, hol biztatók. Az azonban bizonyos, hogy hamarosan megyünk. Valószinű, hogy Mainz mellé ujabb táborba. 27.-én, Szentháromság vasárnapján folytatom. A hirek ismét burjánzanak. Nem
bizonyos, hogy ujabb táborba megyünk. Egy bizonyos, hogy hazafelé indulunk. Lehetséges, hogy több pihenő állomásunk lesz közben. Ma szentmisén voltunk. Már oltárunk is van. Sárból, kőből építve. Belőle egyszerű
fakereszt emel-
[115]
kedik ki. Disze konzervdobozokban pipacs, vadrepce. Két szál gyertya. Sok az áldozó, gyónó. A törzstisztek, különösen a Hm.[?] még mindég könyököl az elsőbbségért még itt is. Meglepő, hogy mennyi rossz arcu, szinte bünöző tipus van köztük. Az élelmezés változó. Tegnap már tizen kaptunk egy kenyeret. Jutott vagy 8 dkg.
Áhitattal bezabáltuk. Sok feketét iszunk. A tejport, cukrot, esetleg tojásport, kávéval, citromporral péppé keverjük.
Bad-Nachkreutz, 1945. V. 30.
Mulnak a napok, hetek és mi még mindég itt tengetjük nyomoruságos életünket. Összeírtak, számoltak, biztattak bennünket.
-
[112]
Az ebéd ½ 6 órakor. Sótlan forró leves. Nekünk pompás eledel. Kaptunk egy karajka kenyeret. Megható élmény. A német parancsnokság visszavitette az élelem 4/5-ét. Ha élelmesek vagyunk, mi járunk jól. Semmi praktikus érzés, önállóság, becsület sincs bennünk.
Bad-Nachkreutz, 945. V. 24.
Mostanában mindég későn fekszünk. Éjfélkor, éjfél után. Nappal is heverünk igy nincs kedvünk lefeküdni. Másrészt nappal tovább tudunk aludni és igy kevesebbet gyötör az
éhség. Az időjárás nagyon kellemetlen. Éjjel derült és hideg. Nappal borus, csak
[113]
időnkint süt ki a nap. Nem is hüvös, hanem hideg szél fuj. A sátor ismét jó. Véd a széltől, Ha pedig a nap süti átmelegszik. Reggel 5 órakor volt ébresztő. Az amerikai parancsnokság parancsára az egész tábor adatait fel kellett venni. Név, rendfokozat; születési év, hely; utolsó lakhely. Talán történik velünk valami. A németeket nem szállitják, - amint azt hiresztelték, hanem foglalkozás szerint
csoportosítják.
Mint mindég estefelé burjánzanak a hirek. Pl a héten indulunk. 1. Sárvár mellé
megyünk. 2. Bécs mellé Saint-Pöltenbe. Természetesen gyüjtötábor-
-
[110]
A női tábor felszámolása még folyik. Amint mondják nagyon kényelmesen csinálják az amerikaiak. Hirek most nem nagyon jönnek. A konyhán a nyersanyagból sokat loptak. Az egész társaságot leváltották. Ma rendkívül sok élelmet hoztak. Ostoba módon elmentek megkérdezni
a parancsnokságot, hogy egy napra adták-e? Sajnos a német parancsnokság alá vagyunk rendelve. Ki vagyunk téve annak, hogy elviszik egy részét. Most ½ 4 órakor jön a hir, hogy a tolmácsnak volt annyi esze, hogy nem kérdezte meg, hanem kihirdették, hogy
[111]
nem tudni, mennyi időre hozták az élelmet, amelyet kiosztanak és mindenki maga tartalékoljon. A helyzet oda fajult a tisztek között is, hogy valami ezredes elrendelte – a multban az élelem egy részének tartalékolását. A tömeg zúgott. Egy zászlós parancsára kiosztották a teljes készletet.
Ma még csak egy kis feketekávét ittunk tojásporral főzve. Az ebéd csak 5 óra felé lesz. Lelketlenség amit művelnek. A németek sokkal jobban élelmezték a foglyokat. Ma láttam vörös 100 pengőst. Egészen tetszetős.
-
[108]
kemény akár ülni, akár aludni. Mulatságos volt az éjjel hallani, hogy a szomszédban Luzsicáékat kiöntötte a zápor. Én jól megcsináltam az árkolást és igy nem volt baj.
Hirek: Látjuk, hogy a német tábor állandóan fogy. Állítólag az osztrákokat viszik, emellett a németeket is. Mondják, hogy Passanig vonaton, onnan pedig hajón mennénk haza a Dunán. Lehetséges, mert a vasúti forgalom tul van terhelve. Nekünk pedig jobb lenne, mert
nem szenvednénk úgy az esetleges hőségtől, más-
[109]
részt szebb is lenne az út, mint vonaton.
Bad-Nachkreutz, 945. V. 23.
Már harmadik napja esik, nap süt váltakozva. Az éjjelek hüvösek. Árpád most már harmadik éjjel itt alszik. A hüvös idő annyiból jó, hogy a nép elevenebb, de viszont félünk, hogy az influenza lép fel, ami a legyengült szervezetre végzetes lehet. Az is kellemetlen, hogy
minden nyirkos és penészedik. Orvosok számítása: Az ember, ha nyugszik ágyban szükséglete 1870[?] kalória. A
mi helyzetünkben cca 2500. Ezzel szemben kapunk 900[ű,] kalóriát. Ez havonta 5 kg. súlycsökkenest[!] eredményez.
-
[106]
de nem vizes. Most – 11 órakor – is szemel az eső. Az éj[ég?] reménytelenül szürke. Árpádra gondoltam. Szegény ő is bőrig ázhatott. Mi itt beszélgetünk, heverünk, kártyázunk levetkőzve a sátrban, míg sokan feltűrt köpenygallérral dagasztják a sarat. Reggel ½ 5 órakor láttam olyan embert, aki gugolva aludt. Ma éjjel sokan nem fognak aludni. Kellemetlen, hogy heverni kell
mégis, mert napos időben is azt teszük[!]. Lehetséges, hogy én is hozzájárulok a nagy gyengeséghez. Érdekes és nagyon kellemetlen tünet, hogy a vérszegénység következtében
[107]
sokszor arra ébredünk, hogy a féloldalunk elzsibbadt, teljesen elhalt.
A sátrunk egyébként jól berendezett. Gyurka (Csertén, (Győrfi)) és Pali a karó egyik oldalán alszanak. Én a másik oldalon. Viszont itt polcok vannak a mindennapi szükséges eszközökkel, a csajkák, kulacsok, a gh-s dobozok, dohány, könyvek, bakkancsok. Mégis kényelmes a helyem. A sátorkarón, - amely deszkadarabokból van összetákolva - , szíjjon az evőeszközök, két óra, fent pedig polc. A polcon ivópoharak (konzerves dobozból. A párnák hátizsák, derékaljunk egy kevés száritott lucerna. Pokolian
-
[104]
Félek a hazameneteltől. Hogyan találom az otthont, a családot? Feltétlen Ózdon szállok le. Hátha kint fog állni valaki a kapuban? Talán Sanyi! Ha nem lesz kint senki először valakit beküldök az érkezésemet előkészíteni. Az öröm is megárthat. Az én szegény jó édesanyámnak pedig gyenge a jóságos szive. A közeli hazamenetelt megerősíti, hogy ma már cca 10 dkg. kenyeret kaptunk, azonkivül krumplit is többet hoztak. Ma az ebéd és vacsora türhetően sűrű volt. Estére pedig egy jó csajka lucer-
[105]
nát is főztünk. Többet nem csinálok. Már keserű utóize van. A vad hirek közze tartozik, hogy önállóan hobózunk[?] hazafelé. Elképzelhetetlen. Igazolványt is kapunk, amely mintegy amerikai védelmet biztosít. A tisztek rosszul érzik magukat, mert állítólag a hazaszállítási sorrend: legénység, altisztek, tisztek.
Bad-Nachkreutz, 945. V. 21.
Pünkösd hétfő. Éjjel 3 óra körül erős zivatar zúgott. Hej! Áldottuk a sátort. Akinek nem volt igen szánalomra méltóan nézett ki. Mint a kiöntött ürge. A sátorban ugyan nyirkos minden
-
[102]
erővel küzdünk a tetvek ellen.
A vitaminhiány soknál már iny-sorvadásban jelentkezik. Holnap lucernát főzünk ismét. A fogság a lélekre is ráül. Tegnap Tarcai Béla volt nálam. Sétálni hivott azért, hogy
én mint idősebb vigasztaljam. Jönnek Béres Árpád, Liha. A mi sátrunknál gyakori vendég.
Bad-Nachkreutz, 945. V. 20.
Pünkösd vasárnap. Ma ½ 6 óra körül felkeltem. Megfőztem a teát. Utána tisztálkodás, szentmise. Árpád misézett. Sajnos a szent beszéd alatt elfogott a gyengeség és hátra kellett
[103]
mennem, hogy leüljek a gyepre. Sok gyónó, áldozó volt.
Mise után terjedt el a hir, hogy a hazaszállításunk már csak napok kérdése. Még előttünk áll egy nős tábor felszámolása, azután mi következünk. Óriási lelkesedés, bizakodás. Idejött Liha is. Együtt tervezgettünk. Együtt megyünk. Felajánlotta, hogy Pesten nálok aludhatom. Azt pedig többször hajtogatta, hogy a kapcsolatot otthon is fenntartjuk. Utóbbiban kételkedem. Abban sem bizom, hogy nagyon rövid idő alatt hazakerülünk. Aratásra. Még
vesztegzárra és holmi leszerelési huzavonára számítok.