-
[84]
Viz is kevés van, de leginkább a hideg miatt. Ha a heverést megúnjuk, vagy fázunk, sétálunk. Tegnap sokáig sétáltunk Liha Bercivel. Emlékeztünk és tervezgettünk. Állítólag a Maginot vonalba, vagy amögé visznek bennünket. Ott, ha akarunk, munkát is vállalhatunk. Gondolkozás nélkül jelentkeztem. És igy gondolkozik mindenki. Állítólag 6 hónapig leszünk foglyok. Én bizom benne, hogy addig sem. Most gyengébb lett az élelmezés is. Német marhakonzervet kapunk. Naponta kétszer 3 ember egyet. Ez bizony nem sok. Kenyeret már több, mint egy hete nem ettem. Ma vasárnap van.
[85]
Kulmbach, 1945. V. 1.
Május 1. Az U. S. R. legnagyobb ünnepe. Bizonyára otthon is nagy ünnepségek vannak. Ti szeretteim bizonyára nem tudtok örülni, ünnepelni. Nincs aki rólatok gondoskodjon,
én pedig itt henyélek. Sokszor még arra sincs kedvem és erőm, hogy irjak. Most megkisérlem leírni a tábort és a napirendet. 8 és 9 óra között kaptunk eddig a reggeli[t] és 4 óra körül a vacsorát. Utána az egész népet leszorították az egyik sarokba és felszedették a papírt és konzerv dobozokat. Aki nem mozgott elég fürgén, azon puffant a görbe bot. Ma reggel is jó pár ember kapott a nyaka közé. Némely embert ugy leütöttek,
-
[82]
dok. 26.-án végre mindenkit hoznak. Ismét a felpakolási jelenet, cca 30 km-es autozás. A falvakban mindenütt bánatos arcu asszonyok figyelik a kocsikat. Talán valamely
hozzátartozójukat figyelik. Amint megérkezünk feltünő, hogy a tisztek, tisztesek és legénység külön-külön van. Határozok. A legénységi táborhely már most is tömve. Viszont az előbbi kettőben kényelmesen vannak az emberek. A helyem a második helyen van. Odaállok a
tisztjelöltek közé. Igy ismét a régi társaságba kerülök. Örömmel fogadnak. Rendkivül melegen
süt a nap. A fiuk ingbe, gatyába sütkereznek. Sokon még ezek sincsenek. Én magam is rögtön
nekivetkőzöm. Egyesek tetvész-
[83]
kednek. Szomoruan állapítják meg, hogy van. Többen közt én magam is.
28.-án eső, szél, hideg. Sátort verünk. Előző éjjel ugyanis szintén sokat kínlódtunk. Kilencen verődtünk egy falkába. Négy sátorlapunk van. Összegombltuk és úgy kiséreltük meg az alvást ülve, egymás hátának támaszkodva. Nem ment. Leterítettük a sátorlapokat és ráfeküdtünk. Reggel felé megeredt az eső. Alul is nedves, felül is. Az elmult éjjel már valamivel jobb volt a sátorban, bár négyen vagyunk benne. Fordulni csak vezényszóra, egyszerre lehet. Alulról hideg ugyan, de eső és a szél nem kínoz bennünket. Már második napja nem mosdunk.
-
[80]
mit éjjel is. De egy csomó német mintegy 50% minden takaró, köpeny nélkül van. Olyan is akad, akin csak ing, vagy legfeljebb pullover van. Ezek egész éjjel táncolnak. Kisérteties látvány a holdfényben. Vigyázni kell, mert ezek lelopják az alvókról a takarót. Sőt mindent, amit elemelhetnek. Reichellel és egy Kiss nevezetű honvéddel együtt tartunk. Másnap áttelepitenek uj füves helyre a folyó mellé. Egyik oldalról az a határ. A tuloldalon kocsikon sátrakban mosoda. Hihetetlenül praktikus. Sajnos mi nem élvezzük. A tetvesedés elkerülhetetlen. Jó, hogy a patakban meg lehet mosdani. Beretválkozni nem tudok,
[81]
mert elvették a késeim. Szakált hagyok. Étkezni kétszer kapunk egy nap. Papír doboz csomagot mindenki. A csomagban egy doboz konzerv (hus, ham and eggs, sajt vagy más tápláló dolog); csokoládé, vagy finom cukor; egy zacskó kávé, leves kivonat, vagy limonádé por, cigaretta,
keksz, rágógumi, gyufa. Igazi békebeli, rendkivül finom izletes és tápláló dolgok. A tétlenség mellett még talán elegendő is. Amint az első csomag osztás megtörtént, az általános nyomasztó hangulat megenyhül. Este már nóta, harmonikaszó veri fel a csendet és néha pisztoly-durrogás.
26.-án [25.-én?] megkezdik szállítani anépet. Tisztek, thts.-ek, legénység. Én még mara-
-
[78]
ni, hogy a repcét zölden takarmánynak vágják. Hogy ez általános szokás-e, vagy takarmányhiány, nem tudom.
Az uton nagyon kevés nyomát találtuk a háborunak. Itt már nem lehetett semmi ellenállás. Egyetlen helyen láttam gránát nyomokat a mezőn. Bayreuth a gyönyörű ősi város egy része tökéletes romhalmaz. Sok kiégett ház is van. Micsoda tűz lehetett itt! A városon kívül egy rétre vittek bennünket. Itt bokáig érő sárban kinlódtunk át egy napot és egy éjjelt. Felejthetetlen lesz az első benyomás. Hatalmas embertömeg a drótkerítésen belül dagasztja a sarat. Az uton állandóan dü-
[79]
börögtek a páncélosok és az autók. A levegőben egy pillanatra sem szünik meg a repülő rugás. Fegyveres amerikai katonák a kerités sarkain és bizonyos pontokon. Pisztoly, géppisztoly, automata fegyver a kezük ügyében. Amikor nem mozog elég fürgén a tömeg, vagy valaki elcselleng, kattog a géppisztoly. Igaz, hogy emberre nem lőnek, csak figyelmeztetnek. A dombtetőn egy kastély szerű épületben egy nagyon erős hangu rádió slágert ordit a fülünkbe. Mindezekhez a bizonytalanság. Első nap igazi áprilisi idő. Napsütés, eső, dara. A következő két nap szép napos, de éjjel erős dér van. Az éjjeli ébrenlétet nappal pótoljuk. Mi még csak pihenünk vala
-
[76]
dohány, egy pokróc és a tisztálkodó eszközök maradhattak. Egyébként nem sokat törődtek velünk. Annyira nem, hogy még enni sem kaptunk. A régi bajtársaktól kaptam még némi ennivalót. Teát is főztünk spiritusz kockán. Hogy hová szállítanak bennünket, a jó Isten tudja. Lehet, hogy Franciaországba, lehet, hogy Angliába. Egy tény. Ami számunkra befejeződött a háború. Sorsunk ezután a hadifoglyok sorsa. Isten segített bennünket. Tovább is benne minden reményünk.
Kulmbach, 945. IV. 27.
Péntek. Éljük a hadifoglyok kellemesnek éppen nem mondható, mégis re-
[77]
ményen felüli elviselhető henye életét. Tirschenreuth után teherautókon Bayreuthbe szállítottak bennünket. Cca 50 ember egy teherautón. Veszettül hajtottak az amerikaiak. Isten csodája és az ő ügyességüknek köszönhető, hogy a kb. 15 kocsi közül csak egy rohant a fának. Itt egy haláleset és sok sulyos sebesülés történt. Először bepréselték az embereket. Mikor a kocsi megtelt, felhajígálták a málhát. Ez amilyen szomorú, olyan mulatságos látvány is. Némelyünknek 5-40 kg-os máljája, csizma, kisebb láda huppant a nyakunk közé. A vidék mindenütt gyönyörű. Érdekes megfigyel-
-
[74]
kiben szorult a lélek. Néha akkorát csattant, hogy mozgott a sátorponyva. 5 óra után erős motorzugást lehetett hallani a műút felől. Rögtön sejtettem, hogy ezek már angol páncélosok. 8 óra előtt már tudtuk, hogy az amerikaiak bent vannak a városban. Most ismét szurkoltunk. Mi lesz? A német ifjuság némely fanatikus tagja – hála Istennek csak egy-kettő, az erdő széléről
tüzelt azamerikaiakra. Géppuska volt a válasz. Kellemetlen volt. Reggel – hétfőn sátorbontás, bevonulás a városba. A főtéren álltunk meg, a városházával szemben. A házakon fehér zászlók. Mindegyiken ki-
[75]
vétel nélkül. A férfiakat beterelték a városház udvarra. Csak bizonyos korosztályt. A fegyvereket összeszedték. A nők közül sokan be akartak menni a városház udvarra férjéhez, fiához. Ezeket az amerikai katonák erélyesen visszaküldtek. A mieink közül is elvittek egy pár autóval. Főként tiszteket, hadapródokat, tiszthelyetteseket. Az asszonyok ismét sírtak. Mégis csak el kellett szakadni[?]. Minket egy porcelán gyárban helyeztek el ugy dél felé. Délután lent várakoztunk az udvaron. Ugy volt, hogy megyünk hátra. Előzőleg mindent le kellett adni, csak élelem
-
[72]
Reichel Károllyal – a földivel – szoktunk beszélgetni az otthonról. Megbeszéljük a hazamenés eshetőségeit. Sajnos, jelenleg semmi remény. Tegnap kaptunk 20 csomag dohányt. Egy kg-ot. Hogy miért árusít ki a német?
Állítólag az utóbbi időben a bombázások következtében sok dohánygyár és benne sok dohány elpusztult. Minden esetre megállapítható és megnyugtató, hogy az angolok elég tervszerűen rombolnak. Itt is a vasut mellett – tőlünk cca 60-80 m.-re – van egy vasúti őrház. A gépek állandóan itt zugnak de ezt, és a községet nem bántják.
[73]
/Nem tudom mi van, de 10 perce nagyon közeli, erős robbanások hallatszanak./
Mióta itt élünk nem ismerem a fronthelyzetet. Teljesen tájékozatlan vagyok.
Tirschenreuth, 1945. IV. 22.
2.-án szombaton éjjel átköltöztünk egy másik erdőbe a város másik oldalára. Rengeteg haszontalan holmit cipeltünk. Ott ujbol sátorverés, rejtés, futóárok ásás. Az aknavetők igen sűrűn dolgoztak és elég közel. Ami pedig kellemetlen, mi közbe estünk. A lövedékek ott fütyörésztek a fejünk fölött. Bevallom, féltem. Nem szégyen bevallani, mert minden-
-
[70]
Tirschenreuth. 945. IV. 19.
Még mindég itt éljük sátorlakó életünket. Négyen vagyunk benne. Ugynevezett bemérő sátor. Körülbelül 250x250-es méretű. Elég magas ugy, hogy fel is lehet benne állni. Csak reggel felé kegyetlenül hideg. Nem is nagyon lehet benne akkor már aludni.
Este az altató nótát a szunyogok zümmögik. Rengeteg van belőlük, mert a vidék mocsaras. Még hozzá hatalmas példányok. A szunyog nóta mellett időnként hosszan tartó robbanás sorozatok rezgetik a levegőt. Bombázás, ágyudörgés. Már nagyon közel lehet a front. Nappal a né-
[71]
metek nem tudnak utánpótlást szállitani, mert a repülők állandóan cirkálnak. Az uton rálőnek emberre, jármüre egyaránt. Tegnap az erdő körül ismét volt olyan géppuskázás és gépágyuzás, hogy csak ugy szorult bennünk a lélek. Minden pillanatban vártuk, hogy mi is kapunk.
A szálláscsinálók már kétszer elmentek helyet nézni kevésbé veszedelmes helyen, de a németek – állítólag – nem engednek tovább. Elég kellemetlen. Igy könnyen tüzbe kerülhetünk. Oh hányszor eszembe juttok! Ugyan látlak-e még Benneteket! Mi lesz veletek, ha árván maradtok?
-
[68]
árokba fordult autót. A gebénk nem akart húzni, igy mi húztunk és tartottunk.
Tirschenreüth kis városka. Akkora lehet, mint Putnok. Benn nincs hely az elszálásolásra[!]. Igy mi az erdőben, sátrakban lakunk. Itt van a Ludovika is. Bizony ezek a
sátrak még most hidegek. Amikor tegnap megérkeztünk – holtra fáradtan – leültem és elaludtam. Arra ébredtem, hogy nagyon fázom.
Az éjjel is rosszul aludtunk. Rengeteg gép zúgott el fölöttünk.
[69]
Szinte ugy tünt fel, hogy forr a levegő. Nappal is állandóan keringenek. Ha valamit észrevesznek, rögtön géppuskáznak és gépágyúznak. Riadó nincs a városban sem. Ha zug a gép a mozgást beszüntetjük. Tegnap tőlünk mintegy 50 méterre gépágyúztak egy vonat szerelvényt.
A másik oldalon cca 600 m.-re vezet a műut. Itt meg az autókat lövik. Az erdő szélére viszont 3 kis bombát ejtettek. Valamit észrevehettek. Csak meg ne szórják az erdőt, mert akkor elvesztünk.
Ma jelentkeztem mezőgazdasági munkára. Leszünk parasztok. Legalább rendes élelmezésünk lesz.
-
[66]
otthon maradtak. Ha átélték a szörnyűségeket jobban jártak. Pali mondja, hogy olyan beszélte, aki egy hónapig élt már megszállás alatt, hogy a kenyér kg-ja egy pengő, és jegy nélkül lehet kapni. Bár adná az Isten, hogy igy legyen és minél hamarébb hazakerüljek.
Eger, 1945. IV. 15.
Tegnap esti parancs: 3 órakor ébresztő, 5 órakor indulás.
Valójában: 3 órakor ébresztő, tiszti holmi elhelyezés, 7 órakor sorakozó. Akkor megállapítják, hogy a géppuskázó vadászgépek miatt veszélyes az indulás. Majd este szürkületkor.
[67]
Tirschenreuth, 1945. IV. 17.
15.-én ½ 8 óra felé indultunk. 3 taliga elé volt fogva 1 ló. Minden taliga rudját két ember fogta. Igy jöttünk cca. 40 km.-t.
/rajz/
Reggel 6 óra körül értünk be, holtra fáradtan. Én különösen kutyául érzem magam. Mióta katona vagyok most vagyok először influenzás. A szombati oltás után belázasodtunk. A hideg irodában és az óvóhelyen megfáztam. Reggelenkint most is dér van. A nappalok is hűvösek.
Tehát ½ 8 óra felé elindult a karaván. Az uton egymást érték a gépkocsik. Találtunk égő, kilőtt autó benzin tankot,
-
[64]
A bombázás alatt és után siri volt a csend. Hallgattak az emberek és hallgattak a madarak. A rémület és iszonyat mindent elnémított.
Nekem jelenleg a legkínosabb, hogy nincs dohányom. Eddig még a másik laktanyában mindég került valami a pipába. Ha más nem, csikk. Sajnos itt már ez sincs a tekintély miatt.
Eger, 1945. IV. 14.
Ismét csomagolunk. Éjjel 3 órakor indulás. 26 km Tirschenreuth. A front cca 60 km. Észak felé már Chemnitz-nél[?] járnak az angolok. Ma láttam az első sebesültet. Az uton jöttek és géppuska támadást kap-
[65]
tak. Egy magyar fiu mindkét lábán és a fején sebesült. Szerencsére nem halálos a sebe. Az ovohelyen kötözték be.
Ma voltam Gaál szds. úrnál. Nagyon kedvesen okolta meg az áthelyezésem. Tánczos szds. úr kért irnokot. Engem adott, mivel ez az iskola nem harcos alakulat. Idősebb embernek éppen jól jön. Igaza van.
Mindenki, igy a tisztek és thts-ek is csak minimális csomagot vihetnek. Van főtörm. akinek 50 kg ezüstneműje van. Legnagyobb része itt marad.
A családtagok is menekülnek. Talán mégis jobb, hogy az én Drágáim
-
[62]
gott volna kifelé. A legtöbb nem tudott volna a támadás előtt kiérni, és így valóban bekövetkezett volna a pánik és tömegszerencsétlenség. Itt Égerben azonban putz kifelé. Most délután legalább is 10 hullámban támadtak. Kint feküdtem egy réten. A ruha terepszínű és így nem nagyon kell félni a felfedezéstől.
Zuhogtak a bombák. A légnyomás lebegtette a zubbonyom szárnyát, mégis egész nyugodt voltam. Annyira, hogy a hullámok közt jót aludtam. Oly melegen süt a nap, mint májusban. Azt hiszem a vasúti híd és a hatalmas riadukt teljesen elpusztult. A mező tele van
sóskával. Sokat legeltem belőle. Enni
[63]
is fogok minél többet, mert azt hiszem a vitaminhiány bajt fog csinálni. Többet érezzük, hogy az ujjaink duzzadnak és az izületek igen fájdalmasak. Itt már inkább kapunk lekvárt. A sóska mellett rengeteg staniol szalag teríti a rétet. Igazán fölösleges bezárniok. A kutya sem ugatja
meg őket. Akár leszállhatnának és kézzel rakhatnák ki a bombákat. Igaz nem is repülnek magasan.
Most ameddig a szem ellát ÉK-i irányban hatalmas füstoszlopok emelkednek. A madarak háladalt zengenek a megmenekültekért éppenúgy, mint a szivem mélyén én is.
-
[60]
Csak egyet nem értek. A tisztek közül is sok- és általában a vezető réteg – az egyszerűbb rétegből küzdi fel magát. Mégsem jön rá, hogy az iskolázatlan ember is tud gondolkodni. Neki nem mer szólni, mert fél a retorziótól. Magában és egymás közt dühöng – és ahol lehet bosszut áll.
A német messzehordó lövegek[?] tőlünk 8-10 km-re vannak. A vadászgépeket már nem is jelzi riadó. Gépzugás, géppuskaszó: húzódj a fal mellé. Ha nem zúg menj a dolgodra tovább. Ha eltalált peched van.
Befejezem. 4 óra mulva indulunk
[61]
Eger, 1945. IV. 10.
3 óra körül riadó. Most 6 óra. Még mindég kint hasalunk a mezőn. Bár nem szabad, de azért aki tud kilóg. Nekem még nincs semmi beosztásom, de már be van igérve, hogy a golyószórókhoz kerülök. Hihetetlenül ostoba intézkedések. Tisztán az irodában kiagyalt légoltalmi tervezethez ragaszkodva bezárják a népet a pincébe. 20-30-at kint hagynak, hogy legyen aki kiássa és eltemesse a zömét. Érthető, hogy nagy városban nem hirdethetik, hogy legbiztonságosabb kint, a mezőn. Gondoljuk el. Ha az pl. a budapesti népbe beidegződött volna, legalább a lakosság fele 5-6000,000 ember tolon-
-
[58]
értem oda. A pap az emberi gonoszságról, züllöttségről beszélt, mint a háború kútforrásáról. Sajnos ezt sem sikerült végighallgatni, mert riadót kaptunk. A nép egymás hegyén-hátán igyekezett kifelé.
Mindkét templom tele volt. Most már férfiakat is látni, kivéve a pártembereket. Egykét sebesült, csonka német katonát is lehet látni. Ugy látszik a veszél közelsége ismét
visszavezeti a népet Istenhez.
Délután érkeztek még emberek Münchenből Nürnbergből. Olyan komorak voltak, mintha a kéményből bujtak volna ki. Valahol bombázást kaptak. Ezek mondják, hogy e/a[?] német nehéz tüzérség már Münchenből Nürnbergből lő az angolokra. Nagyon gyorsan közeledik a front.
[59]
Egyetlen eredmény: a tiszti családok elmentek, autóbuszon egy-egy jókora csomaggal, továbbá 10 erre a célra készített taliga is meg van rakva ugyancsak az ő holmijukkal. Nekünk óriási hasznunk van ebből. Nem kell a saját szerény motyónkat a hátunkon sétáltatni, hanem valahogy felrakhatjuk a taliga-halom tetejére. Ezzel szemben „csak”- húzni kell a taligát. Ezért volt szükség a háborura és szükség van kommunizmusra. Ennek a szellemnek köszönhetjük, hogy az inteligens réteg állandóan szemben áll az egyszerűbb emberekkel. Mi tanítjuk őket a bitangságra.
-
[56]
modern. A szoba elég nagy. 33 ágy van benne. Most egyedül ülök itt. Várom a beosztásom[?]. Ugy hallottam elejtett szavakból, hogy az irodára is kell ember, rajzoló pedig nincs.
Mellettünk cca. 300-400 m-re van a lengyel baraktábor. Itt vannak elhelyezve az erkölcstelenségükről hirhedt munkásnők. Oh, hogy utálom már mindezt. Milyen boldogság lenne mindezzel a tapasztalattal otthon a családi fészekben. Ki tudja lesz-e még ilyen valaha. Egyesek azt beszélik, hogy a szovjet nőket is szálit ki Magyarországról. Istenem, ha tudnám, hogy mi van otthon. Az éjjel is azt álmodtam, hogy Te beteg vagy. Ha tudnám, hogy nem vagytok meg, nem csinálnám tovább ezt az
[57]
őrült komédiát.
Ha az ablakon kinézek, csak megerősíti ezt a felfogásom. Most ½ 12 és még mindég füst bontja a várost. Az emberi őrültségnek és gonoszságnak a gyászleple.
Tegnap későn tudtam templomba menni. Igy nem a dominikánusokhoz, hanem a ferencesekhez tértem be. Nagymise volt. Sajnos már csak áldozásra értem oda. Mégis jól esett az a pár perc, amit ott töltöttem. (Lefuvás) Női énekesek, élvezetes orgonajáték és mindenekelőtt az esett jól, hogy a latin mise itt is olyan, mint nálunk. Utána a dómba mentem, hogy egész misét hallgassak. Szentbeszédre
-
[54]
lapulnak a part oldalban.
Az izgalom mindég nagyobb lesz. Már sokan a menekülésre számítanak. Bár pillanatnyilag nem indokolt, de 3-4 nap mulva már fenyegethetnek a páncélos ’ékek[?].
Mindenki vágyik a béke, a nyugalom után.
A gépek itt zúgnak felettünk. Én egyedűl lapulok egy idetévedt diófa cserje árnyékában. Fent gépzúgás, a lábamnál kis patak, mintha gyermekkori […?] legszebb napjaira akarna emlékeztetni. Két helyen is csobog. (A gépek elhúztak). A patak partja telehintve a hóvirághoz hasonló fehér virágokkal. A madárdal megint csak
[55]
az otthoni patakpartot, - a mezőt varázsolja emlékezetembe. (Ujabb hullám.)
A határ tele van civilekkel. Érthetetlen mennyire nem tudunk rejtőzni. Színes ruhákban fekszenek ki a gyepre. Határtalan ostobaság. Szinte kínálják magukat az ellenségnek. Azt hiszem arrébb kell költöznöm innen, mert ide is telepedtek körém. A föld is hideg nyirkos.
Általában is vadvizes terület az egész területen, ahol eddig csavarogtam. (Entvaltung! A gépek visszafelé mennek. Azt hiszem nekünk is be kell menni a kaszárnyába. Valóban, mindenki mozgolódik.)
Ez a kaszárnya, ahol vagyok, szintén tiszta,
-
[52]
Eger 1945. IV. 9.
Az utóbbi napok forduló pontot jelentenek a katonai pályafutásomban.
Az állomásparancsnokságon Pajos hdgy-al nem igen értettünk egyet. Valószínű, hogy befeketített a szds. urnál és így átvezényeltek a hdp. iskolához. Amint az előjelek mutatják irodába kerülök. Igy valószínű, hogy nem kell reggelenként takarítanom. Az élelmezés pedig összehasonlíthatatlanul jobb, mint a Neue Obertorban. Azt hiszem a szds. úr sem akart rosszat.
Naplómnak ezt a pár sorát a várostól mintegy 1 km-re irom a határban. Riadó[?] van. Tegnap iszonyú bombázást kapott a város. Az állomás és környéke teljesen elpusztult. Először hatalmas méretű vonuló[?]
[53]
bombákat szórtak le, utána pedig a romokat foszforral felgyújtották. A füst elsötétítette a napot. A mentés lehetetlen. Tegnap déltől még ma is ég. Szörnyű dolgok, tragédiák történhettek. Mondják például, hogy egy asszonynak 7 gyermeke maradt a romok alatt. Víz nem volt az oltáshoz. Mi a pincében voltunk. Sokat elfogott a hatalmas rémület is bizony hallani lehetett az egyház fohászát: „Jézusom irgalom”. A légnyomás majd beszakította a dobhártyánkat. Kellemetlen érzés.
Délután már mi is kimentünk a határba. Pechünk volt, mert most nem bombáztak ugyan, hanem a gépről fedélzeti ágyúkkal lőttek. Ugyancsak
-
[50]
mi hirek jönnek. El is lehet képzelni, hogy okultak Magyarország sorsán.
Tegnap voltunk bemutatón. A páncélos elhárító, helyesebben leküzdő harci fegyvereket vontatták be. A pc. faust., pc. rém,245 vakító eszközök, aknák. Egy következtetés. velemény[!] alakult ki bennem. Ezeknek a kezeléséhez ember kell, mégpedig lendületes, készséges fiatal ember. Az uj titkos fegyverekről szó sincs. Egyedül a gyors repülők jelentenének valamit. Ezekhez azonban nincs üzemanyag.
Magyarok jönnek-mennek most is. Az ózdi vasgyár állítólag Plauen mellett van. Plauent teljesen szétzúz-
[51]
ták az angol bombák.
Az idő esős, borus, hüvös. Mind amellett tavasz van. A fák már általában kipattantják a rügyeiket és lassan uralkodó lesz a zöld szín.
Hirt hallottam Hercsik Pistáról. A kezén sebesült. Sajnos érintkezésbe nem tudok lépni vele.
1945. IV. 1.
Húsvét vasárnap. Soha ilyen szomorú nem volt. Az idő szép ugyan, mert most is csak úgy süt a nap, mint régen.
Nincs erőm tovább írni. Semmihez sincs kedvem, erőm.
-
[48]
kor ki fogok menni a városból a mezőre. Ezt teszi a német is. Nemcsak a polgári lakosság, hanem a katonaság egy része is.
1945. III. 29. Nagyszerda
A hadihelyzet napról-napra a végkifejlődés felé halad. Magyarországból már alig van valami. Ez valahogy nem is érdekel. A mi hazánk már mindenképpen megszállás alá kerül.
Csak annyiban tartom figyelemre méltónak, hogy ez a kulcsa a bécsi medencének. Annál komolyabb az angolok előretörése. Ha igaz a hir ami szájról-szájra jár, akkor
tölünk már csak 120-15 km-re vannak. Állítólag Nürnberg
[49]
környékén ejtőernyősöket szórtak le. A városban pedig utcai harcok vannak. Ha igy halad, innen is hamarosan megyünk. Bár az a kellemetlen eset is előfordulhat – amint az kiszivárgott – hogy a németek követelik a magyar csapatok bevetését. Akkor mi Eger védelmére
rendezkednénk be. Bízunk benne, hogy erre már nem lesz szükség. A németek is lógnak a front elől. Ebben a kaszárnyában is van cc 80. Ezeket fegyveres őrség őrzi, mert ugy szedték őket össze. Lent pedig Bajorországban gyűlölik a SS-eket, mert szerintük ha ők nincsenek már vége lenne a háborúnak. Ausztriából pedig forradal-
-
[46]
A másik feltűnő egyenruha különösen vasárnapokon a pártemberek világos barna, inkább sárgás, tetszetős egyenruhája. Ilyenkor elég sokat látni belőlük. A templomban, a bejárattól balra van egy kis kápolna-fülke. A diszes oltár fölött a fájdalmas anya szobra, amint a keresztről levett Jézust az ölében tartja. A sok cikornya, bőséges aranyozás ellenére is komoly ahítatot gerjeszt. Szentbeszéd nem volt. Helyette a pap a Passiót olvasta fel. Már itt a templomban sem találok nyugalmat. Mindég csak az otthon,
[47]
mindég csak Ti.
Délben élte át Eger az első komolyabb bombázást. Kikészítették a rendező pályaudvart, a gyárat és javitó mühelyt. Tőlünk 400-500 m-re egy utcasort elsöpörtek. Nem tudjuk minek volt szánva. Nekünka-e, vagy egy gyárépületnek, esetleg a baraktábornak. Az áldozat egy sor családi ház. Mi fent voltunk. Amikor a gépek nagyon zugtak, akkor mentünk le a pincébe. A lépcsőn mentem, amikor az első sorozat zuhogott. Ugyancsak mozgott a pince később is. Ha be nem tiltják, ezután riadó-
-
[44]
Magyarországról állandóan jönnek és viszont oda mennek. Ugy lehet oda sem sokáig, mert az orosz ott is lendületesen támad és mind kissebbre[!] szoritja a magyar területet. Tegnap este is érkezett egy béna repülős. Itt aludt nálunk. Pozsonyból jött, ahol még kitűnő ellátásuk volt. Mondja, hogy a pénznek nincs értéke. Ott is mindinkább a csere kereskedelem dívik.
Virágvasárnap. 1925 [?!] III. 25.
Dominica Palmarum. Éjjel 1 óra. Szolgálatban vagyok. Semethay[?] jóízűen szuszog az ágyában. Én magam már régebben itt ülök az asztalnál. Gondolkodom, de oly zavarosak, szeszélyesek
[45]
a gondolataim, hogy nehéz lenne igy papirra vetni. Azután meg csak panasz, vágyakozás, mardosó kétség mindig az alaphang.
Délelőtt templomban voltunk. Olyan tavaszi nap, amilyen régen volt. Csupa fény, meleg napsütés. Az utcán ünneplőbe öltözött gyermekek. Nem templomba mennek. Itt az már nem nagy divat. Az SS alakulatok katonái például be sem mehetnek. A karmelita templom mellett
sürög vagy 20 Hitler-ifju. Sötét ruhában, zeneszerszámokkal. Főként dobokkal. Pokoli lármát
csinálnak. Itt azután nem nagy nevelő értéket látok.
-
Borzasztó az is, hogy nincs önálló munkaköröm. Mindég csak azt kell cselekednem, amit parancsolnak. Már kezd az idegeimre menni. Egyetlen papirdarab nélkűl én tartám számon a levente létszámot és jelentem minden nap a gh-nak. Ott van a berendezett iroda, de Pajor hdgy nem hajlandó beköltözni. Van is némi igaza. Először is; egész nap nem lenne semmi munkánk. A tétlenség pedig feltűnik a feletteseknek és igy állandó piszkálásra ad alkalmat. Másodszor, se papír, se irószer, se írógép. Ezeknek az összeszerzése is nehéz feladat. Igy pedig Pajos hdgy. szerint , ha
[42]
kell három irógép is dolgozik. Az én szempontomból jó is meg rossz is. Jó néha, mert ha lógok, mindkettő azt hiszi, a másik adott munkát. Rossz, mert előfordul, hogy egymással versengve halmoznak el munkával. Ez természetesen nem irodai, hanem inkább küldönci.
1945. III. 23.
A magas hadapródi és őrmesteri kart ismét megszállta az ördög. Állandóan szekírozzák a népet. Lehet, hogy az általános idegesség is hozzájárul. Az orosz 250, az angol 290 km-re van. Már nagyon közel lehet a vég.
-
[40]
küzdeni a rád nehezűlő, szörnyű gondokkal? Miből éltek? Nem éheztek-e? Ugyan emlegetneke engem az én kis apróságaim? Sajnos, nem tudok nekik semmi emléket venni. Ha vennék is, kérdés, hogyan tudnám hazaszállítani. Ha majd eljön a nagy nap, ki tudja hogyan megyünk. Lehet hogy gyalogosan.
Itt a fiuk közül sokan kapnak póstát. Némelyek még kisebb csomagot is. Én nem is várok, mert tudom, hogy nem kaphatok.
1945. III. 22.
Tegnap itt volt vitéz Beregfy Károly vezérezredes, honv. miniszter. A Brusk-
[41]
torban[?] töltött több időt. Itt csak cca 15 percig volt, akkor is az udvaron. A repülőtérre nem ment ki. Az ilyen szemlék semmit nem érnek. A tisztek természetesen azt jelentik, hogy itt mindenki meg van elégedve és mindenkiben lobog a harcikedv. Már nem is mernek jelenteni.
A tavasz teljes erővel ostromolja az alvó természetet. Oly jó a napfényen, különösen, ha nem a városban sütkérezik az ember, hanem kint az erdőben, vagy a mezőn. Sokkal
elviselhetőbb lenne, ha valami kis faluban a hegyek között lennénk elszállásolva. Vagy, Isten tudja?
-
[38]
száma. Ma is 123 az étkezési létszám. Tegnap este 70 ment ki a repülőtérre. Szerencsétlen gyermekek. Rongyosak, piszkosak, tetvesek. Vannak kint testvérek, vannak, akiknek özvegy édesanyjuk maradt otthon apró gyermekekkel. Az 1926-ban születettek és idősebbek sorozó bizottság elé kerültek. Ezek majd valamely gyalogos alakulatnál kapnak kiképzést.
Tegnap 11-től – 4 óráig volt riadó. Nem messze zuhogtak a bombák, fölöttünk dübörögtek a gépek, de hála Istennek mi nem kaptunk. Ma délben én is kimentem az Eger partra riadó alatt. Tele volt az erdő. Sokan közülünk arra használják fel az alkalmat, hogy
[39]
kétes értékű és erkölcsű nőkkel ismerettséget szerezzenek. Nekem sokkal szebb látvány volt a napfényben fürdő lármás kis hegyipatak, a szintén elég gyors folyású Eger, a fenyő és nyirfaerdő. Az orgona és sok már cserje már apró zöld levélkével hirdeti a tavaszt. A kertekben pedig nagyobb tömegű hóvirágot és egyébb[!] szinpompás virágokat láttam. Hogy tudtam
ilyenkor örülni! Szinte ujjongott bennem minden, ha az erdőben, mezőn sétálhattam. Most is ki-kitör belőlem, hogy a következő pillanatban a kétségbeesés fogjon el. Meg tudsz-e
-
[36]
éltek. Dolgoznod biztosan kell, mert nemcsak a sors, de az uralkodó hatalom is biztosan kényszerít rá. De szivesen dolgoznék értetek akár éjjel is, csak tudnám nektek a mindennapi kenyeret biztosítani. És így vagyunk mindannyian. Nem lenne ajánlatos a határszélre vinni
bennünket, mert nem sok maradna ezen az oldalon. Tudják ezt a németek is. A Gestapo kitűnő szervezet!
Ma ismét kérdezte a szds. úr, hogy adnak-e irodai munkát. Mondtam, hogy nem. Azt mondta, hogy átvezényel az újonnan megalakult állomás-
[37]
parancsnokságra. Igy nem tudom elképzelni, hogyan fog alakulni a sorom. Pajor hdgy. nem a legkívánatosabb hivatalfőnök. Lehet, hogy rosszabb, de lehet, hogy jobb lesz a sorsom.
A frontról nem nagyon jönnek hírek. Sok a sebesült itt Egerben is. Most, hogy melegebb az idő, az utcákon rengeteg a féllábú, felkezű[!] ember. Szerencsétlen nemzedék, hogy át kell élnie ezeket a borzalmakat.
1945. III. 20.
Tegnap már félig-meddig az állomás parancsnokságon voltam. A leventéket vittük ki sétálni levegőzni. Már eléri a 200-at az átvonuló leventék