Peták István: Napló 140-141.
Elem
Cím
Peták István: Napló 140-141.
Jogok
Peták Imola
Létrehozó
Peták István
Dátum
1945-06-27
Tartalmi leírás
[140]
8 írógép dolgozik. Név, rendfokozat, azonossági szám. Éjfél felé kerülünk vissza. Az éjjel jól aludtam. Reggel megettük 5 ember két élelem adagját. Luzsicáék ugyanis részint gyomorbajosak, részint annyira tele vannak amerikai élelemmel, hogy átadták az adagjaikat. Igy megkapuk – ketten Palival – a németek által mára főzött ebédet. Káposztaleves, benne bőségesen liszt és huskonzerv. Megkaptuk a tegnap este a magyar konyha által főzött spagettit. Sajnos ezt ma reggel meleg vizzel nyakon öntötték, mert az éjjel bizonyára nagyon meglopták. Továbbá megettük a mai kenyér adagunkat. A tegnapit nem kaptuk ki, mert az élelmezést már a németek intézik. Viszont a kenyérből annyi eltünt az éjjel, hogy a németek nem is vették át. Ezt tegnap kellett volna kiosztani. Tehát megint csak a magyar vezetők gyámoltalansága, tudatlansága és gazembersége. Megint ökölbe szorult a tábor ökle. Orvosi vizsgálat, utána in-
[141]
dulás az állomásra. Vad hirek keringtek. Munkára megyünk. Másik táborba, utána haza. Az utóbbi valószínű.
Ha munkára mentem volna tegnap, Palitól leszakadok, mert csak nincsenek itt. Lajosékat is csak a protekció hozta át. Isteni gondviselés. 4 óra. Utban ismeretlen cél felé. 11 óra körül indultunk a táborból. Senki sem tudta hová? Meddig? Hoztunk mindent. Tüzelőt, rudakat, deszkákat, főzőedényeket, mosdásra alkalmas bödönöket. Kijöttünk a drótkeritések közül. Milyen boldogitó érzés! Palival összemosolyogtunk. Gyümölccsel terhelt fák, kalásztenger, pipacs. Mintegy 3 orás[!] vánszorgás után értünk a Genzingen-i állomásra. Rettenetesen szenvedtem. Rekkenő hőség, a kapcám összegyűrődött a nagy bakancsban nehéz volt a teher. Egymás után maradt el főzőedény, bödön, tüzifa, különféle ruhadarabok. Telve velük az egész út. 40 ember került egy fedett vasúti kocsiba. Bent már el volt helyezve 6 láda papír csomag. Jutott mindenkinek 6 csomag. 3 napi élelem. Nem sok.
8 írógép dolgozik. Név, rendfokozat, azonossági szám. Éjfél felé kerülünk vissza. Az éjjel jól aludtam. Reggel megettük 5 ember két élelem adagját. Luzsicáék ugyanis részint gyomorbajosak, részint annyira tele vannak amerikai élelemmel, hogy átadták az adagjaikat. Igy megkapuk – ketten Palival – a németek által mára főzött ebédet. Káposztaleves, benne bőségesen liszt és huskonzerv. Megkaptuk a tegnap este a magyar konyha által főzött spagettit. Sajnos ezt ma reggel meleg vizzel nyakon öntötték, mert az éjjel bizonyára nagyon meglopták. Továbbá megettük a mai kenyér adagunkat. A tegnapit nem kaptuk ki, mert az élelmezést már a németek intézik. Viszont a kenyérből annyi eltünt az éjjel, hogy a németek nem is vették át. Ezt tegnap kellett volna kiosztani. Tehát megint csak a magyar vezetők gyámoltalansága, tudatlansága és gazembersége. Megint ökölbe szorult a tábor ökle. Orvosi vizsgálat, utána in-
[141]
dulás az állomásra. Vad hirek keringtek. Munkára megyünk. Másik táborba, utána haza. Az utóbbi valószínű.
Ha munkára mentem volna tegnap, Palitól leszakadok, mert csak nincsenek itt. Lajosékat is csak a protekció hozta át. Isteni gondviselés. 4 óra. Utban ismeretlen cél felé. 11 óra körül indultunk a táborból. Senki sem tudta hová? Meddig? Hoztunk mindent. Tüzelőt, rudakat, deszkákat, főzőedényeket, mosdásra alkalmas bödönöket. Kijöttünk a drótkeritések közül. Milyen boldogitó érzés! Palival összemosolyogtunk. Gyümölccsel terhelt fák, kalásztenger, pipacs. Mintegy 3 orás[!] vánszorgás után értünk a Genzingen-i állomásra. Rettenetesen szenvedtem. Rekkenő hőség, a kapcám összegyűrődött a nagy bakancsban nehéz volt a teher. Egymás után maradt el főzőedény, bödön, tüzifa, különféle ruhadarabok. Telve velük az egész út. 40 ember került egy fedett vasúti kocsiba. Bent már el volt helyezve 6 láda papír csomag. Jutott mindenkinek 6 csomag. 3 napi élelem. Nem sok.
Nyelv
magyar
Place
Bad Kreuznach
Németország